Rétságról és korábbi templomáról Dvornikovich Mihály váci püspök közvetlenül a török kiűzése után, 1700-ban ezt írta az esztergomi érseknek jelentésében: „Pagus Rétságh, habet Templum Catholicum, desolatum reparabile, praedicantem Calvinistam, concionatur in domo, Dnus Terrestris Joannes Vattay haereticus.” Vagyis a templom elhagyatott, de javítható, református prédikátor van a faluban, aki az ‘eretnek’ Vattay János földesúrnál lakik. (Nagy Iván: Berkes András váczi nagyprépost és kora. In: Magyar Sion, 1869, 168. o.)

A püspök azzal a céllal mérte fel az egyházmegye állapotát, hogy megtudja, hol és mekkora erőfeszítéseket kell tenni a katolikus vallás helyreállításáért. A Rákóczi-féle szabadságharc átmenetileg akadályozta e cél megvalósítását, de rögtön utána Rétságon is megindult a folyamat. Berkes András 1713-ban egyrészt megvásárolta Vattay János birtokát a maga részére, majd végrendeletileg a káptalanra hagyta, másrészt közvetlenül a káptalan részére vette meg Stréter János itteni birtokát. Így lett a váci káptalan a község legnagyobb birtokosa. (Chobot Ferenc: A Váczi Egyházmegye történeti névtára. 1. r. Az intézmények története, 1915, 148. o.)  De Berkes András végrendeletében Rétság nem csak a birtok kapcsán szerepelt, az új templom építésére is jelentős összeget hagyott. (Nagy Iván i. m. 182. o.) A templomot a káptalan építtette 1729-ben, és Szent András apostol tiszteletére szentelték. Rétság ekkor Nőtincshez tartozott filiaként, mígnem 1787-ben önálló plébániát szervezett a káptalan Rétság, Tolmács és Pusztaszántó részére, 1793-ban Jásztelekpusztát is ide csatolták. (Chobot i. m. 148. o.)

Dr. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter 1929. június 9-én megtekintette a templomot, s úgy látta, hogy annak befogadóképessége tarthatatlan, ezért okvetlenül ki kell bővíteni. Ígéretet tett, hogy mindent el fog követni annak érdekében, hogy a bővítéshez szükséges összeget előteremtse. Igyekezete úgy tűnik, eredménytelen maradt, hiszen Nagy Géza plébános a következő év júniusában a templom renoválására kér csupán engedélyt. 

A templombővítés 1933-ban valósult meg. Pichler István plébános az alábbi jelentést írhatta: „Kis templomunk megnagyobbítását befejeztem. A berendezés is készen. Szépen sikerült minden, tekintve a rendelkezésemre álló csekély összeget. … November 30-ára, Szent András napjára kezdtem hirdetni a szentelést. Ez nálunk a hivatalos búcsúnap.” Miután az építkezés miatt egyébként is elmaradt a püspöki látogatás, felszentelésre a püspököt kérte fel. A felújítás 11.000 pengőt meghaladó mértékű összegének nagy részét – 9.000 pengőt – egy magát megnevezni nem akaró jótevő kamatmentes kölcsönéből fedezték. (Végh József: Rétság, 2000, 45. o.)